A vakvezető kutyák a vakok és gyengénlátók segítőállatai. Általában labrador retrievereket tréningeznek erre a munkára, de régebben divatos volt a német juhász és golden retrieverek használata is. A kutyák pórázban és hámban dolgoznak. A hám két oldalán fehér körben vörös kereszt látható. háta fölött fém ív nyúlik át az egyik oldalról a másikra, amibe a vezetett személy kapaszkodhat, jobban érezheti az irányváltásokat. Nagyon fontos, hogy a kutyát munkája közben semmilyen körülmények között sem szabad etetni, és simogatni is csak engedéllyel lehet.

A megfelelő kutyák kiválasztása kedvező esetben már az alomban elkezdődik,  de legkésőbb másfél éves korában kezdik el képezni. Először azt vizsgálják meg, hogy különböző szituációkra, zajokra hogyan reagálnak. Ha ezeken megfelelt, állatorvosi szűrést végeznek, és ha egészségi állapota alapján alkalmas, akkor fegyelmezettségi feladatokra tanítják, és ezután kezdődhet a kb. 6 hónapos vakvezető tréning. A tréning után és közben különböző vizsgákat kell teljesítenie. Ezután kezdődik az átadó tréning, mikor jövendőbeli vak vagy gyengénlátó gazdájával együtt dolgoznak és együtt élnek heteken keresztül. A tréninget közlekedésbiztonsági vizsga zárja véglegesen, és onnantól véglegesen együtt él kutya és gazdája. 

A kutyákat azonban nem lehet csak úgy megkapni. A vakok ezeket a segítőkész állatokat rászorultság, elhatározás alapján igényelhetik, ha úgy érzik, erre van szükségük. Igénylésüket egy adatlapon kell elküldeni az adott szervezethez, ahol egy szakbizottság bírálja el, hogy igényük jogos-e. Ha igen, akkor a vakot behívják a kutyával ismerkedni, és elkezdik a tréninget. Csak hetek múltával véglegesítik az engedélyt, miután közösen elvégezték a legutolsó vizsgát.  Ezután félévenként egészségi felméréseket készítenek, hogy megnézzék, rendesen foglalkoznak a kutyával, és léte nincs veszélyben. Ha a kutyát rossz állapotban találják, a kiképzők vagy a szervezet visszaigényelhetik az állatot. Miután nyugdíjazzák a kutyát, sokszor vak társánál marad.