Témahét

2016.03.22.

Ezen a keddi napon a Vakok Intézetébe látogattunk el. Nem teljesen olyan volt ez a program, mint amilyenre számítottam...
Elsőként egy vak férfival beszélgettünk, aki tisztázta az alapfogalmakat, és bevezette ezt az egész témát. Különböző játékok segítségével próbáltuk elképzelni, hogy mégis milyen lehet vakként élni. Sok olyan dolgot mesélt, amik eddig eszembe se jutottak. Pl. Hogy probléma lehet látássérültként megkülönböztetni a samponos és a tusfürdős dobozt fürdésnél.

Délután átmentünk a Millenárisra megnézni a Láthatatlan kiállítást. Én már itt egyszer voltam egy éve, úgyhogy ez nem volt teljesen új élmény.
Benn a teljes sötétségben nagyon nehezen boldogultam, és végig azon járt az eszem, hogy mégis milyen lehet ez a szoba megvilágítva, és hogy mégis hogyan nézhet ki ez a kanapé, vagy ez az asztal a fényben. A nap végére azon gondolkodtam, hogy mennyi erő és kitartás kell ahhoz, hogy valaki ne adja fel. Hogy valaki így éljen. Én valószínűleg nem lennek képes rá.

2016.03.23.

Ma délelőtt a Főkefe gyárban voltunk, ahol mindenféle fogyatékossággal rendelkező embereket foglalkoztatnak.
Elborzadtam. Nem értem azt, hogy valaki hogy lehet képes arra, hogy egész életében seprűket készítsen minden nap a porban 6-7 órában. Hogy szerethet valaki ott dolgozni?
Tisztelem ezeket az embereket. Felnézek rájuk, amiért még hisznek valamiben.
Mikor rájuk néztem nem kiégett, megkeseredett arcokat láttam, és ez reményt ad.

A VGYSE nekem egy kicsit száraz volt. Bár nagyon sokáig meséltek nekünk erről az egyesületről, mégse láttam tisztán a lényeget (Talán elveszett a túl sok információ között.). Valami hiányzott.

Írta: Bek-Balla Lili